Buda László: Az önelfogadás és az önszeretet buktatóiról, receptjeiről (pódiumbeszélgetés)

YouTube link

Az elején van kiemelve néhány erős gondolat a beszélgetésből:

• A világok, amik össze tudnak törni bennünk, azok általában időszakokra összetákolt világok: pl. sokan összeraknak maguknak egy világot egy párkapcsolatra építve.
• Az lenne az igazi izgalmas életcél, hogy összerakni egy olyan világot építeni, ami nem feltétlen dől össze attól, hogy valami nem úgy alakul, ahogy tervezte volna.
• A legtöbb ember számára kézenfekvőbb ismeretlen emberek felé is akár együttérzést táplálni, ha bajban vannak, mint önmagukkal. Ez valahol lehasad egy ponton, és egy csomó ember vissza se talál oda, egészen addig, amíg valaki vagy valami nem segít neki tudatosítani, hogy van olyan, hogy ön-együttértés.
• "Ha az élet eltalál egy nyílvesszővel, akkor ügyelj, hogy ne lőj ki magadra egy másodikat." Úgy ki lövöd a második nyílvesszőt magadra, hogy nemet mondasz arra, ami történt, hogy nem fogadod el, hogy berzenkedsz, bántod magad, vagy azt mondod, hogy ennek nem szabadott volna megtörténnie.
• A recept az valójában valami olyasmi lehet, hogy ha az élet téged eltalál, akkor ne csinálj úgy, mintha nem fája, ha fáj, és ugyanakkor figyeld meg, hogy tudod-e kevesebb felesleges szenvedéssel végigcsinálni a dolgot. Az az ember, aki a bölcsességnek arra a fokára jut, hogy érzelmi elfojtás és lehasítás nélkül egy adott pillanatot azonnal meg tud úgy élni, hogy ez madártávlatból nézve mégis mennyire lényeges, az szerintem nagyszerű.