A videó szövege:
Az önfejlesztés, önismeret egyik legfontosabb felismerése talán ebben az ábrában foglalható össze, ami úgy hangzik, hogy tulajdonképpen az összes dolog ami a külvilágunkban történik, legyen az párkapcsolat, munka, pénz stb., az igazából a belső világunknak a tükröződése.
Tehát, ahogy gondolkodunk önmagunkról, amilyen meggyőződéseink, hiedelmeink vannak a pénzről, nőkről, férfiakról, ezek a belső igazságok szerint fogunk dönteni és így hozzuk létre a külső valóságunkat. Amiből következően, hogyha lényegében szeretnénk változtatni odakint bármelyik területen, akkor igazából a belső világunkon kell kezdeni.
Na de mi van a belső világunkban? Hogyan lehet ezt feltérképezni és különösen dolgozni vele?
Ehhez mindenképpen meg kell tanulnunk kommunikálni önmagunkkal, kapcsolódni ezzel világgal. És itt rögtön jöhet a kérdés, hogy tulajdonképpen akkor mik között zajlik ez a kapcsolódás? Tehát, mert hogyha egy másik emberrel kommunikálok, kapcsolódok, akkor nyilvánvalóan köztem és közte zajlódik, de hogyha önmagammal kommunikálok, kapcsolódok akkor az pontosan mik között zajlódik.
Ilyenkor jön segítségül bármilyen olyan emberkép, modell, ami részekre oszt minket, és akkor jobban mutatja is, hogy akkor mik között zajlik ez a kapcsolat.
Én most két modellt kombinálok, ami akár segíthet elrendezni a különböző önismereti, terápiás, spirituális módszereket, amik közül az első a görög emberkép, ami három részre bontja az embert:
- van a testi részünk, amit szómának nevez,
- van a lelki részünk, ugye itt vannak az érzéseink, gondolataink, motivációnk, énrészeink stb. Ez a psziché.
- és végül ott van a szellemi részünk, a nusz.
És még ezt bontanám ketté, a tudatos és a tudattalan régióra, ez talán Jungnál van a legjobban körüljárva, leírva, és itt fontosnak tartom a tudattalan megnevezést, nem a tudatalattit, mert a tudatalatti azt sugallná, hogy valami alacsonyabb rendű ez a dolog a tudatosnál. És nyilván vannak ilyen részek is a tudattalanban, de bőven vannak olyan részek is, amik akár bölcsebbek, intelligensebbek, mint a jelenlegi tudatosságunk.
És a kettőnek az aránya kicsi sokhoz képest, ami talán a testünkön látszik a legjobban, ugye ez a legkönnyebben megfogható, legjobban látható részünk. És ha itt nézzük meg, hogy mondjuk hány százalékát vagy milyen részét tudjuk tudatosan irányítani a testünknek, akkor lényegében hát az izmaink működésének egy részét tudjuk. De a testünk többi funkcióját: az emésztést, az immunrendszert, a kiválasztást, a vérképződést, a sebgyógyulást, stb., azt valahogy a testünk beépített, sokkal magasabb, komplexebb intelligenciája irányítja szerencsére, és általában egész jól.
Ha viszont valami baj van vele, akkor pont emiatt, mert ez nem tudatos, nem tudunk közvetlenül tudatosan beavatkozni, és persze próbálhatunk külső segítséget bevonni és kivágni belőle egy darabot, meg mérgezni egy bizonyos részét, vagy serkenteni...
Vagy megtanulunk kommunikálni vele. Vagy ez lehet egy kiegészítés is persze.
Ha nézzük egyre magasabban a lelki részünket, ott is hasonló az arány, van egy-két érzés, amit érzünk, van egy-két gondolat amit tudatosan gondolunk el, de a lelki tartalom elég nagy része általában nem tudatos.
És az önismereti út egyik célja, hogy ez nőjön ez az arány, mármint a tudatosság aránya, de a kettő úgy egyben képezi a belső világunkat, és együtt hozza létre a külső valóságunkat.
És végül ott van a szellemi részünk, amire azt mondják hogy a jelenlegi tudatszintünk általában teljesen tudatalan, sőt ez úgy valahogy össze is kapcsol egyébként minden mással, ezért is nevezi talán Jung kollektív tudatalannak.
Na de nézzük vissza akkor arra, amikor kommunikálunk valamivel, miből indulva tesszük ezt?
Az én meglátásom szerint mindig ebből, a tudatos lelki oldalunkról irányítjuk a figyelmünket, a tudatosságunkat valamilyen irányba.
És akkor most három irány lesz amit körüljárunk, az első az a legkonkrétabb, amikor a testünkre irányítjuk ezt a figyelmet.
Igazából az összes testorientált módszer ezzel dolgozik, amit én ismerek, és amivel dolgozok az Ultrarövid Terápia és a SzomatoDráma, ami mind a kettő Dr. Buda Lászlónak a módszertana, azok különösen alkalmasak hogy ezzel a régióval is dolgozzunk. És általában egyébként nagyon nagy áttörés szokott lenni, az én életemben is az volt, amikor az ember megtanul direktben vagy közvetlenül kommunikálni a saját testével. És egy olyan kapcsolatot kialakítani vele, ami a korábbihoz képest teljesen más.
Hogyan kell ezt elképzelni? Hát körülbelül úgy, mintha bárki mással kommunikálnánk: hogyha beleképzeljük magunkat a testünk helyébe, hogy mi hogyan bánunk vele, hogyan beszélünk vele, hogyan viszonyulunk hozzá, ha baj van vele, stb. És ez mondjuk nekünk, hogy esne jól, egy barátunktól például, akkor lehet, hogy sokkal érthetőbb váljuk azt, hogy tulajdonképpen miért is teszi ezt, és sokkal érthetőbb válik az, amit üzenni akar.
Mert ugye ez a kettő, a lelki rész tudatlan része meg a testünk tudatlan irányítása nagyon szorosan összefügg, és sokszor a magasabb részről származik az ok vagy az üzenet.
Erre az én esetemben például példa volt a pollen allergiám, ami korábban nagyon-nagyon erős volt. Ez kicsit olyan mint egy hiszti a test részéről, amit persze azember megpróbálhat elfolytani, meg mérgesnek lenni rá vagy stb. De ugye mint egy kisgyerek esetében is ez nem egy megoldás. Sokkal inkább megoldás, ha az ember ráfigyel és megpróbálja megérteni hogy mi van a mögött. Hát nekem a mögött elfojtott érzések voltak, főleg harag. És hogyha azzal elkezdtem dolgozni, vagy amikor azzal elkezdtem dolgozni, akkor a test is megváltozott hirtelen. Legalábbis ebben a tekintetben.
Na de elmesélek egy másik példát, ez egy Ultrarövid Terápiás ügyfelem volt, egy hölgy akinek egy olyan betegsége volt pár éve már, amivel hetente kellett járni orvoshoz és maga kezelés nem volt hosszú, de ugye egész nap kicsit úgy szedált állapotban volt, tulajdonképpen kiesett az egész hetéből ez a nap.
Viszont ahogy áttekintettük a betegséget, volt egy olyan időszak, több hónapnyi, amikor tulajdonképpen szünetelt a betegség. Aztán visszatért. És ez az az időszak volt, amikor a hölgynek volt egy szeretője. És itt már rögtön jöhet a gondolat, hogy ha az addig pusztán testi diszfunkciónak látszó betegséget egy szeretői viszony teljesen meg tudott állítani vagy szüneteltetni tudott, akkor nagy valószínűséggel nem testi diszfunkcióról van szó, hanem valami lelki tartalomról. Amit úgy lehet talán legjobban megtalálni, ezt csináltuk vele is, hogy mi az, amit adott mondjuk a szerető, és mi az, amit igazából ad, a betegség is számára, amit a tudatos része önmagától nem tud kérni, nem tanulta meg, hogyan kell azt kérni, de valójában az egész lényének szüksége van rá. És hogyha az ember nem szeretne betegséget, és nem szeretne szeretőt, akkor vajon milyen más módja van, hogy ezt megkapja, mert úgy tűnik hogy ha megkapja, akkor nem fogja a test ezt a betegséget produkálni, mert már nincs rá szüksége.
Tehát ebben az esetben nem oka volt a betegségnek, hanem inkább célja. És ha ezt a célt másképp is el tudja az én az ember, akkor nincs szükség ezekre a tünetekre. Persze nem mindig ilyen egyszerű, vagy könnyen látható a képlet, de nagyon sok esetben elég szoros kapcsolat van tényleg a kettő között, és ez a testtel való kommunikációval deríthető föl.
Ami igazából tulajdonképpen már kommunikáció a középső régióval, csak egy kicsit indirekt módon, ami igazából a belső világunk, a pszichénk. És hogy mi van ott? Tényleg az hozza létre a külső valóságunkat.
Erről mesélek egy másik Ultrarövid Terápiás esetről. Egy hölgy keresett föl, akinek áttekintve a párkapcsolatait elég hamar felfedeztük, hogy jé nagyon hasonló típusú férfiak vonzották, akikkel párkapcsolódott. Mindegyikre igaz volt az, hogy szorgalmas emberek voltak, emiatt sokat dolgoztak, így egy idő után fizikailag is kicsit elérhetetlennél váltak. És hogy ha végig gondolta a hölgy, akkor érzelmileg mindig is elérhetetlenek voltak számára. Sőt, egy idő után fokozatosan kiderült, hogy nem is becsülik meg őt, kicsit le is kezelik, és ezt a gyermeke előtt is hangoztatják, ami egyre rosszabbul esett ennek a tudatos résznek, és amikor elért ez a szenvedés egy bizonyos nyomást, akkor szakított a férfiakkal.
Na de hiába szakít az ember egy adott emberrel, vagy megy el egymunkahelyről, hogy ha a belső valósága nem változik meg, akkor nagyon nagy eséllyel, mivel ugyanolyan típusú férfiak vonzák, mivel ugyanúgy bánik, ugyanúgy gondolkodik önmagáról, ezért nagyon hasonló szituáció fog kialakulni a következő munkahelyen, a következő párkapcsolatában, így különösen értékes lehet felfedezni, hogy mi is van itt bent.
Itt érdemes lehet megismerni olyan fogalmokat mint énrészek, azoknak is bizonyos a rendszerét akár, például "belső gyermek" most egy nagyon divatos, és nagyon hasznos fogalom, de vannak más jellegű énrészek is, és ezek hogyan alakulnak ki?
Hát az illető hölgy esetében is áttekintettük a gyermekkorát vagy hát így a szülői örökségét és hát az édesapja nagyon hasonló típusú férfi volt, aki állandóan dolgozott, érzelmileg elérhetetlen volt, és egy kicsit lekezelte őt.
Tehát már látszik hogy honnan jött létre ez a belső mintázat, de most már felnőttként csak az emberen múlik, hogy hogyan alakítja ezt. És hogyan lehet alakítani?
Ugye azon túl, hogy az ember megértette, hogy mi van ott, oké ez az elrendezés, akkor ezért csinálom ezt, ezért hozom létre újra és újra ugyanazt az életemben, de ez önmagában még kevés. Tehát az önismeret önmagában csak egy lépés, egy rész, az még nem alakítja át azt, hogy hogy gondolkodok önmagamról, hogy milyen férfiak, nők vonzók számomra.
Mint ahogy ha egy gyermeknél megértjük hogy miért hisztizik, sem fog megváltozni még, csak akkor, ha kapcsolódunk hozzá. Ha törődünk vele, ha megadjuk neki azt, amire valójában szüksége van, amit annak idején nem kapott meg mástól, most is lehet, hogy kétségbeesen keresi mástól, párjától mondjuk, vagy a főnökétől, de most már lehet egy olyan részünk, ami ezt meg tudja annak a részünknek adni, amire szüksége van.
És erre van móda az Ultrarövid Terápiás Konzultációban is, ez a konzultáció második fele, vagy van módja például a SzomatoDrámában, amikor egy másik szereplőnek akár sokkal élménydúsabban tudja az ember kommunikálni, kifejezni azt, amit ezekkel a részekkel kommunikál az ember belül.
És akkor ha a belső változik, akár csak kis lépésekben, azt óhatatlanul követni fogja a külső valóság is.
És ezen keresztül tud haladni tulajdonképpen az ember saját magához, amivel óhatatlanul, ugye itt látszik egy kapcsolat fölfelé, előbb-utóbb elő fog kerülni az, hogy mi is van az egész mögött? Mi is az egésznek az értelme? Az élet nagyobb kérdése tulajdonképpen ez, amire a válasz itt van, vagy itt jöhet a transzcendensből.
Ha már Jung szóba került, akkor ő fogalmazott egyszer úgy, hogy nem találkozott még olyan emberrel, márpedig ő nem két emberrel találkozott, akinek a végső soron a problémájának gyökerében nem a transzcendenssel való kapcsolata áll.
És hát ez is egy kommunikációs forma. Itt is nagyon sokféle választási lehetőség van. Spiritualitásban, vallásban, bármiben, igazából talán az a lényeg, hogy legyen nekünk valami, ami egyénileg éppen abban az élethelyzetben segíthet.
Én most hármat osztok meg, ami nekem segít a mai napig. Az első a Ji Csing, ami egy ősi kínai bölcseleti könyv, nagyon mély tudással van benne, és egy olyan móddal, amivel lehet tőle úgymond kérdezni, tanácsot kérni, "jósolni". Ezt a módszert egyébként, hogyha az ember logikus, racionális aggyal hogyha megnézi, az én tudományos hátteremmel, akkor teljesen nonszensznek látja. Tehát bármikor, amikor spirituálitás felé haladunk, akkor a józan ész vagy nem is tudom, a racionális ész, inkább így mondanám, az nem fogja érteni, hogy ott mi történik, vagy hogy történik, akkor nyugszik meg egy kicsit, amikor az ember ezt tényleg használja, kipróbálja, és úgy valahogy, nem tudja, hogy hogy, de valahogy működik. Vagy legalábbis támpontokat ad.
Na nekem a Ji Csing például egy ilyen, vagy van egy olyan forma, ami igazából az összes vallásban közös, és én is szoktam használni a saját egyéni módomon, ez az ima. Az ima az tulajdonképpen nem más, mint hogy direktbe beszélsz, kapcsolódsz valamivel, ami nálad magasabb, és épp úgy itt is nagyon jelentős a különbség az, hogy ha az ember csak úgy gondolkodik róla, akár a testéről, akár a lelkéről, vagy bármiről, vagy ténylegesen kapcsolódik hozzá szavakkal például.
És ott van egy harmadik pont, az álmok. Ha már Jung többször szóba került, nekem ő az, aki a legmélyebben közelítette talán az álmokat, ő is a követőinek a vonala, de az álmok is igazából csak akkor jönnek vagy akkor emlékszünk rájuk, mert azt mondják hogy mindig álmodunk, csak nem nagyon emlékszünk rá, szóval akkor emlékszünk rá, ha figyelünk rá. Tehát, bármilyen kapcsolódás, kommunikáció is akkor fog bármit adni, ha mi figyelünk rá, ha mi érdeklődünk iránta. És épp úgy mint egy ilyen bármilyen más rétegben, először valószínűleg nem a legmélyebb tartalom fog jönni, tehát hogyha kapcsolódsz valakivel, akivel nagyon régen nem kapcsolódtál, vagy akár még soha, nem az első beszélgetésben fogja feltárni a legmélyebb mélységeit, titkait, hanem el kell tenni egy időnek, ugyanígy bármilyen kapcsolódásra is igaz ez, erre is.
Az álmok többsége se olyan, ami nagyon nagy kaliberű, hanem inkább csak ilyen lelki feldolgozás valamilyen szinten, azok is érdekesek lehetnek, de én legalábbis úgy voltam, hogy valahogy éreztem, hogy mik azok a kiemelt álmaim, és ezekből nem volt sok, de volt különösen egy kiemelt álmom, ami éveken keresztül, mint egy vezérfonál segített nekem. De ez ugyanúgy nem jött volna, ha nem figyelek rá, ha nem "kommunikálok" ezzel a részemmel.
Hát ennyit gondoltam most ebben a videóban elmondani, ha bővebben érdekel bármelyik módszer, akkor nyugodtan nézd meg a weblopomat a havasiferenc.hu -n.
Ajánlások · 0
Itt oszthatjuk meg egymással azt, hogy nekünk személyesen mit adott ez a tartalom.
Írd meg az ajánlásodat – jóváhagyás után a beceneveddel jelenik meg. Megosztom, mit adott nekem