Iszlai Zoltán: Párkapcsolati párbajaink

YouTube link

Spotify link: https://open.spotify.com/episode/14L0YF2iWEkoNWXVhI3QDi

Témák:

• Miért választotta ezt a szakmát?
• Mi a leggyakoribb probléma a párkapcsolatokban: a negatív érzelmekkel nem tudunk mit kezdeni, és zsigerből reagálni negatív spirál indul el:
  • a másik (sokszor a férfi) racinonálisan állhat hozz: problémamegoldást kínál, javasolja, hogy másképp nézze (amiben nem nagy gond ez), ami az érzést akkor "elveszi tőle"
  • az átélő fél pedig empátiát szeretne: mert van valami, amit nem tud megemészteni lelkileg, és ettől meg akar szabadulni, kvázi "kihánnya" - ami persze nem egy jó "élmény", ezt pedig ez a fél (sokszor a nő) nem érti
• Evolúciós alapon az utód szempontjából jó, hogy a pár egyik tagja érzelmi a másik racionális megközelítésű, mert így ki tudják egészíteni egymást
• Zsigeri reakció egy "negatív" helyzetre (pl. hogy nem sikerült a páromra jól reagálni), hogy
  • menekülök: távoltartom magam a későbbiekben az ilyesmi helyzettől - ami pedig a pár között is távolságot hoz.
  • támadok: meg akarom szüntetni azt, ami nekem rossz
• A fentiek mindkettője távolságoz hoz a kapcsolatban, érdemes tudatosan változtatni ezen a zsigeri ösztönös reakción.
• A kapcsolat elején ott a szerelmi szál, mély egymásra találás, amiben az énünknek a jobbik része jelenik meg, a másik olyannak lát, ránk is vetíti (úr ég, egy ilyen lovagra vártam és fantasztikus vagy), amivel azonosulunk (projektív identifikáció), tényleg olyan leszel, mint egy lovag, ami a másik oldalon a királylányt erősíti. Viszont minden "jót" meg tudunk szokni, és míg az elején ennek a varázsa miatt nem tűnnek fel az apróságok (kint hagyod a mosatlant, ...), de egy idő után igen, és "ledaráljuk" a jót, becsapottnak érezzük magunkat...
• Aki biztonságosan kötődik (jók a mintái), az a konfliktusban is tud kapcsolódni ahhoz, hogy attól még szeretlek. Mint ahogy a gyerkeinkkel is, akik ki tudnak akasztani, de nem jut eszünkbe az, hogy kitagadjuk őket, elválnék tőle... Attól még összetartozunk, ez egy védőháló.
• Ha ezt gyerekként nem kaptuk meg, akkor ehhez nagyon nehéz lesz párkapcsolatban kapcsolódni - ezzel érdemes önismeretben dolgozni, tudatosítani, hogy miért ezt érezted, tetted...
• Mikor sikeres egy párterápia? Ha tudatosodik a működésük, és a tudatosodáson keresztül legyen választási alternatívájuk. És ha szeretet van a kapcsolatban, akkor az tudjon növekedni benne, és egyre egészségesebb módon kapcsolódjanak.
• Gyakori tévhit: ennek "magától" kéne jól mennie - "nekem ne akarja senki áthangolni a zsigeri működéseimet, mert az elején ez jól ment, és egy jó párkapcsolatban magától kéne mennie" - de a zsigereink sokszor nem a jó kapcsolat felé visznek, hanem egy korábbi túlélési mintát ismételnek
• Három sík:
  • fontos a kognitív munka, hogy értsük, hogy miben vannak: mikor vagyunk a nem felnőtt részünkben, azt mi kapcsolja be...
  • aztán fontos az érzelmekkel dolgozni: felszabadítani a szívüket, megnézni van-e ott szeretet a másik iránt még
  • aztán pedig a gyakorlati rész: mit csináljanak hétfőn másként
• A párterápia elején sokszor abba reménykedünk, hogy majd a másikat megszerelik... de a negatív köröket együtt pörgeti a pár, mind a két fél benne van
• Másik tévhit: a párterápia az egy folyamatos fáklyás menet, holott abban is vannak hullámzások, derülnek ki dolgok, nehezebben megy valami, újra visszajön, és ez része a folyamatnak - de van aki feladja az első ilyennél
• Mitől ér véget a szerelem? Attól, hogy aktiválódnak a sérüléseink, és a sérüléseinknek a fájdalma (amikor a párom egy érzékeny részemre nyom rá - amit nem ő okozott, csak ő aktiválja) kezdi el bezárni a szívünk, ha nem tudunk tudatosan mit kezdeni ezekkel a helyzetekkel. Akkor egyre nehezebb igazán közel kerülni, és elkezdünk egy komfortos távolságba lenni egymástól - amiben sok minta is benne van, hogy hogyan láttuk a szüleinktől, stb. De mindig lehet tenni azért, hogy szívből tudjunk találkozni, és ne csak a biztonsági zónában
• Szexuális élet:
  • Meglepő kutatási eredmény: a húsz évnél hosszabban tartó párkapcsolatoknak a legjobb a szexuális élete.
    • Talán itt már annyira biztonságos a kapcsolódás, hogy ebben a térben indulhat el egy játék, a másik felfedezése... amitől ez egy igazi találkozás lehet, lelki-testi élmény
  • Ami az érzékeinken múlik, azt el tudja tompítani a megszokás, az idő...
  • De van amikor eltávolodás utána újra tudjuk élni, ha másik (pl. lelki) szinten katarzist éltünk át együtt
• Zoltán 2,5 éves kapcsolatában a szerelem állapotában van a párjával
  • ami fiatalnak mondható, de 40 év felett (ő 57 éves) ez az ösztönös szerelem sokkal hamarabb végig szokott menni
  • a hozott fájdalmas traumák megjelenik a kapcsolatukban, de megvan az a bizalmi szint, biztonságos kötődés, hogy együtt megoldáják - tudva azt is, hogy a sebet nem egymásnak okozzák, hanem a másik csak belenyúlt a sebébe
    • ennek az eredeti sebnek a kezelése legtöbbször külső segítség kell
• Ha egy párkapcsolatban van feszültség, akkor általában a rugalmasabb fél (aki több oldalról tudja jobban látni a dolgokat, stb) lesz az, aki elindul a másik felé, mert jobban érti. De ha mindig csak akkor tudunk találkozni, ha ez a fél mindig átgyalogol a kettejüket összekötő hídon a másik oldalra, akkor az tartósan nem tud működni. Egy kapcsolatban a jó találkozási pont a híd, azaz mindkét félnek dolgoznia érdemes a saját árnyékán dolgozni, és tenni a kapcsolatért.
  • Ezt valahogy mélyen érdemes beengedünk a létezésünkben, hogy ott a másik - akkor is, ha gyerekként nem ezt éltük meg, ami sok munka lehet, de megéri.
• Tipp ahhoz, hogy ha érzelmileg nehéz valami és meg szeretném osztani a másikkal (pl. a nő a férfival):
  • Ha ezt csak úgy hirtelem "ráhánnya" megemésztetlenül, akkor az nem lesz jó.
  • Jó tudatosan odahívnia a saját felnőtt részét, és fel kell készíteni a másik felet:
    • Hozzáérni, ölelni: ez segíti az empátiát, kiszedni a fejműködésből
    • Utána: "szeretnék valami nehezet mondani, de ne vegye magára"
    • A másik oldal (férfi): jó, ha elképzeli, hogy milyen érzés a másiknak